Csütörtökön az XPS laborom után megebédeltünk Tamásékkal a menzán, majd beültünk az egyetem kávézójába pár kávéra és sütire. Panpan ajándékot is hozott nekünk, ősi kínai írással leírta a nevünket egy autentikus kínai lapra.
Miután elváltunk, még maradt pár órám az utolsó németórámig, ezért úgy döntöttünk, hogy nem megyünk haza, inkább megnézzük a Stadtmuseumot. A múzeum, mely helytörténeti kiállítás és galéria is egyben, a város főteréhez közel fekszik egy impozáns épületben.
A kiállítás első része a város kialakulásával foglalkozik, végigvezet minket a város történetén. Megtudtuk, hogy az ősi szláv település a XIII században vált népessé, később városfallal vették körül, az egész város nem volt sokkal nagyobb, mint a Frauenkirche és az Elba között elterülő rész. A középkorban 10 évenként pestis pusztított. A barokk korszakban a város felvirágzott, európa egyik legszebb városa lett. 1945 február 13-án és 14-én a szövetségesek légiereje összesen 4100 tonna bombát dobott a városra, ezzel sikerült 250 000 civilt megölniük. 1965-től helyreállították a történelmi építményeket a Zwingerrel kezdve, mára minden lényeges épületet rekonstruáltak. Az NDK időszakban az életszínvonal nem volt túl jó, ezért, ahogy a képen láthatjuk, volt olyan ember, aki saját magának készített működőképes számítógépet teljesen a kezdetektől. A géphez tartozott joystick, billentyűzet, zongora, külső memóriamodulok...és a központi egység.
A jegyünkkel lehetőségünk nyílt megtekinteni egy játék-kiállítást is, ahol az utóbbi két-három évszázad drezdai játékait mutatták be.
