Egyik utolsó kirándulásunk Zwickauba vitt minket. A leghíresebb látványosság az August Horch múzeum, ezért is indultunk útnak. A másfélórás vonatút után még három perc kellett, hogy egy helyi vonat a múzeumhoz vigyen minket.
Az egykori gyár stílszerűen a Trabant és az Audi utcákon fekszik, melyek a leghíresebb itt gyártott járművek. A kiállítás lenyűgözően van berendezve, nem csak egymás mellé pakolták a régi autókat, hanem igazi életszerű környezetet teremtettek néhánynak, láthatunk benzinkutat és utcarészletet (komplett német vegyesközérttel) a 30-as illetve a 40-es évekből, versenyezhetünk századeleji versenyautókkal valamint háborús környezetben is láthattunk egy katonai roncsautót. A kiállított járművek között találhatunk személyautót, teherautót, autók motorjait, motorkerékpárokat, tűzoltó- és rendőrautót, és traktort is.
Ami a márkákat illeti, kezdetben a Horch autói és motorkerékpárjai készültek itt, majd miután beolvadt az Audi Autounionba, a gyár Audit gyártott. A második világháború alatt 16-féle katonai járművet állítottak elő, az NDK idejében pedig IFA traktorok és teherautók, MZ motorok és a Sachenring név alatt Trabantok és egyéb járművek születtek itt. Itt gyártották azt a két, NDK-nak készült reprezentációs autót, melyben Honecker pózolt minden évben az állam születésnapján.
Miután végeztünk a gyárral, a napsütéses idő miatt gyalog indultunk a belváros felé, a város sok szép látnivalót ígért. Zwickau gyönyörű barokk kisváros, egytől-egyig jó állapotban lévő régi házakkal, széles utcákkal, nagy zöldterületekkel. A belvárosban kedves sétálóutcák vártak minket. Megéheztünk a túrázásban és ezért megkerestük a város No.1 éttermét, a Restaurente di Guiseppe-t, azonban ez csak ötkor nyitott. Meglepetésünkre ez volt a helyzet a többi étteremmel is amit útba ejtettünk, reggeltől 2-ig, majd három órás szünet után 5-től estig voltak nyitva, mintha mindenki sziesztázna a városban... Szerencsénkre véletlenül megtaláltuk Zwickau legjobb sörházát a Priesterhäusert, valószínűleg az egyetlen helyet ami azidőtájt nyitva volt, és az ízlésesen berendezett étteremben egy tavaszi tálat és egy szalonnás-uborkás mártásos disznósteaket rendeltünk, helyi sörök kíséretében. A ferencesek már az 1200-as évek óta gyártanak sört az épületben, mely Németország legrégebbi épületegyüttesei közé tartozik (szépen felújítva). Mi a búzasört és a világos sört kóstoltuk meg, melyekkel nagyon meg voltunk elégedve, csakúgy, mint az étellel.
Ezután megnéztük a Zwickaui Szent Mária dómot, mely egy köpésre fekszik a sörháztól. A templom őse több, mint 800 éves, azonban a 15. században háromhajós későgótikus stílusú templommá építették át, a felújítás után pedig Münzer Tamás temploma lett.
A Dóm megtekintése után jóllakottan indultunk haza. A hazaúton megismerkedtünk a velünk szemben ülő sportriporterrel, aki nagyon kedves volt.
