Ez a félév nagyon gyorsan eltelt itt Drezdában, ma sikerült végre elintéznem majdnem mindent a tárgyaimmal kapcsolatban és megszereznem a jegyekről szóló nyilatkozatot. Így egy fél év elteltével összegzem a tapasztalataim az itteni tárgyaimról. A szemeszter eleji elvárásokat majdnem mindegyik tárgy teljesítette és tényleg mindet kivétel nélkül élveztem. Vegyük végig a tárgyakat egyesével.
Először is ott volt a klasszikus építészet tárgyam, ami az egyetlen, ahol végül nem kértem a jegyet, és ez az egyetlen tárgy, amiben "csalódtam" egy kicsit. A tárgyleírás nagyon jól hangzott, érdekes témát és még egy berlini kirándulást is ígért. Később kiderült, hogy az óra csak diákok által tartott előadásokból áll, amik nem mindig a legjobban felkészültek és érdekesek, ezen kívül a tanárnő hozzáállása a tárgyához sem volt a legjobb. A berlini túráról is kiderült, hogy kötelező órának számít, ráadásul "oldd meg magadnak" alapon működik, tehát oldd meg az odajutást, a szállásod, az ottani közlekedést, étkezésed stb. természetesen saját pénzből. Otthon is van olyan, hogy nekünk kell saját magunknak megnézni egy egy helyszínt, de soha sem tesznek ekkora kirándulást kötelezővé, főleg, ha önköltséges. Én nem akartam egyedül Berlinben éjszakázni, ráadásul úgy, hogy még sose jártam ott azelőtt, ezen kívül az előre befizetett weimar-i túránkkal is egybe esett, úgyhogy megmondtam a tanárnőnek, hogy sajnos nem tudok részt venni a városnézésen, itt még azt se tudtam, hogy ez a két nap órának számít. Két héttel később kihívott magához és közölte, hogy hozzak orvosi igazolást, mert már most "túl sokat" hiányoztam és így nem teljesítettnek tekinti a tárgyat. A megoldás az lett, hogy megmondtam neki, tetszett a tárgy eddig, jók voltak az előadások (néhány tényleg nagyon jó volt), örülök, hogy részt vehettem a tárgyon, de köszönöm nincs szükségem a jegyre, így is van elég sok kreditem. Végül így tisztáztuk a helyzetet és nem bántam meg, hogy részt vettem az órákon, fejlesztettem a németemet és élveztem is az előadások nagy részét.
A szobrász tárgyam az egyik kedvencem volt, szerintem teljes mértékben megérte a 25€, amit az anyagköltségekre befizettem. A tanár nagyon kedves volt, sokszor megdicsért, bár a végén 2,0-t kaptam, ami 4-esnek felel meg. Lehet azért, mert mindig túl gyorsan kész lettem a szobraimmal, a kocka esetében a tanár rosszul értette meg a 3D-s tervem, szólt, hogy elrontottam a faragást, én mondtam hogy nem, később rájött, hogy ő látta rosszul, lehet hogy szívére vette a tévedést... hihi :) Plusz nem mentem el a tavalyi munkák kiállítására, merőben azért, mert nem találtam meg a helyet... :D (amúgy láttam a jegyeket, senki nem kapott jobbat 2-esnél). Ráadásul haza hozhattam a műveim és karácsonyi ajándékot is gyártottam az agyagból! Úgyhogy totálisan megérte. :)
A kollázsos órára sikerült első héten bekönyörögni magam, amit nagyon jól tettem, ezt az órát is roppantul élveztem, közös óránk volt Anjával és sokat beszélgettünk, alkottunk, szórakoztunk együtt. Itt is csináltam ajándékokat az ottani anyagokból, megérte a 10€-s anyagköltség, bőven elhasználtam :D Itt kiélhette az ember a kreativitását az biztos. A félév végén, hogy kapjunk valami jegyet be kellett adni valamit... ami egy meserészlettel kapcsolatos. Ez a feladat senkinek sem tetszett túlságosan, eléggé értelmezhetetlen volt, még a tanárok is belátták. Szerintem sokkal jobb lett volna, ha az órákon született alkotásokat értékelik, de mindegy. 2,3-ast (=4) kaptam a végső munkámért, jogosnak tartom... a lelkesedés hiányában nem vittem túlzásba a minőségi munkát és minimálisra próbáltam csökkenteni az anyagköltséget is (tudom, tudom, de a többi feladatot bezzeg nagyon élveztem) :D
Az International Club óránkról már sokat írtunk. Szerintünk jó, izgalmas előadásokat csináltunk mindeketten, vittünk enni-innivalót és legfőképpen betartottuk a kiszabott 20 percet. Sok előadás nagyon unalmas volt, szörnyű kiejtéssel előadva (pedig angolul beszéltek a legtöbben vagy felolvasták a kinyomtatott német szöveget). Viszont megtudtunk néhány nagyon érdekes dolgot pár városról és megkóstolhattuk a helyi ízeket. A tanárnő egyikünknek sem nőtt a szívéhez, nagyon fontoskodó volt, minden előadás után kb. 1,5 órát beszélt, hogy neki mi tetszett, mi nem és még egy órát, hogy ő mit hiányolt és mit tett volna még bele, annak ellenére, hogy az előadás több, mint egy órás volt 20 perc helyett!!! A félév végén egy min. 50 oldalas kiskönyv formájában le kellett adni az előadást, szép színesen kinyomtatva, könyvkötésben, erről is írtunk már korábban. Andrással mindig ott voltunk, igaz sokat derültünk az előadások előtt/közben/után, de legalább jól éreztük magunkat a néha 3-4 órán át tartó előadások alatt. :) Én 2,7-est (magyar 3), András 2,3-ast (magyar 4) kapott, amit a kedves foghiányos randa nénitől tudtunk meg :D :D :D (nem értjük az osztályozás alapját, de úgyse számít)
Volt még az építészjog tárgyam, a duplaórák elég hosszúak voltak, viszont néhány igen érdekes dolgot tanulhattam az itteni jogi dolgokról, szerintem hasznos volt, a kreditet is megkapom, ha vagy nekem vagy az erasmus koordinátornak sikerül végre elérni a tanárt :D
A hokedlikészítős tárgy is jópofa volt, tartottam előadást két különböző hokedliről németül, és meg is csináltam egy ülőalkalmatosságot, bár itt külföldön korlátozottak voltak a lehetőségeim és gondolom nem meglepő módon nem szerettem volna sok pénzt kiadni az elkészítés közben. Szerintem jó lett, nem hiszem, hogy valaha visszakapom, de azért megpróbálom.
És végül de nem utolsó sorban következik a kedvenc tárgyam az aktrajz... Minden héten nagyon vártam már a pénteket, a 3 óra mindig hamar elszállt. A tanár rettentő kedves volt, mindenkivel személyesen foglalkozott, nagyon szépen tudott rajzolni és jól magyarázott. Ő volt a félév alatt a kedvenc tanárom, szerintem ő is kedvelt engem. Majdnem minden óra végén kitette a rajzom néhány másikkal, hogy elmondja miért jók. A sikerélmény sem maradt el, én voltam az egyetlen, aki a legjobb, 1,0-s jegyet kapta a 30 fős csoportból :)
Összegzésképp 30 teljesített kreditem van, minden órámon tanultam valami újat, gyakoroltam a csudálatos német nyelvet és a legfontosabb: rendkívül élveztem őket, szerettem bejárni az egyetemre. Igazi felüdülés volt, kizökkenés a művészet világába a sok épületszerkezettan és szilárdságtan után. :)
Itt van a hokedlikészítés néhány fázisképe, ki is lett próbálva, rá lehet ülni :)
