Tegnap délután a ragyogó napsütésnek és a viszonylag jó időnek köszönhetően Bautzenbe mentünk. A 40 perces vonatút során a spanyol ismerősünkkel, Berny-vel is találkoztunk. A vonatról leszállva gyönyörű városka fogadott minket, a házak egytől egyig felújított, régi házak voltak, de találtunk köztük érdekeseket is, mint például a képeken látható szecessziós kastély.
Megnéztük az Amerika felfedezésének évében épített Reichenturmot, a gazdagok tornyát, de csak kívülről, mert az 56 méter magas torony nem bizonyult elég magasnak a többi toronyhoz képest. Az ezer éves városka fő sétálóutcáján sétáltunk tovább, és betértünk a Szent Péter Dómba. Németország legrégebbi és egyik legnagyobb szimultántemplomát (egyszerre szolgál evangélikus és római katolikus templomként) az 1200-as évek elején épült, akkor még csak a római katolikus vallás részére. 1524-ben a városi tanács szimultántemplommá nyilvánította, 1547-ben pedig hozzáépítették az új (görbe) részt (lásd kép). A belső tér egy korláttal van elválasztva a katolikus és evangélikus rész között, mindkettő a vallás sajátosságai szerint van berendezve, ma a hátsó rész a katolikus, és a templomban két orgona is található. A dóm tornyát is megmásztuk, 85 métert kellett felfele mennünk a korhadó fa lépcsőkön. A toronyőr fent lakik majdnem a torony tetején, ennél a néninél kell fizetni a belépőt. Nagyon fitt lehet…J
Ebéd után következő utunk a volt börtönbe és speziallagerbe, Bautzen II-be vezetett. Az épületben berendezett emlékközpont díjmentesen látogatható, ingyenes vezetések is vannak minden nap. A börtön 1906-ben épült, 1933-tól a Nemzeti Szocialista diktatúra börtöne, majd 45-től a szovjet titkosrendőrség, 51-től pedig az NDK „Stázi”-ja vette át. Először a háborús bűnösök és NSDAP tagokat tartottak itt, majd az NDK megszűnéséig politikai foglyokat tartottak itt. 45-től 53-ig rendszeresek voltak a halálesetek a rossz körülmények miatt, ez bizonyos években a fogvatartottak több, mint felét jelentette. Számos embert végeztek ki az itt tartottak közül koholt vádak alapján, akiket kínzásokkal vettek rá a vádak bevallására.
A börtön csaknem egésze látogatható volt, de a cellák közül csak a berendezettek voltak nyitva. Bizonyos termek kiállítóteremnek voltak berendezve, másokat eredeti állapotukban hagytak meg. A sétálóudvar a sötét miatt már nem volt látogatható, de az egyik raktárban vetített 20 perces filmet megnéztük, a még élő, itt fogva tartottak mondták el történetüket. Ezután visszasétáltunk a pályaudvarra, és hazafelé vettük utunkat.
