Ma kora reggel a Hauptbahnhofhoz mentünk, az egyetem különbusza már várt minket. 2,5 órás buszozás után elértük Weimar belvárosát, ahol egy helyi idegenvezető kalauzolt végig minket a belvároson. Bár az idő meleg volt (10-12°C), a nap nem akart kisütni, még dél felé sem, sőt a városnézést egyre erősödő esőzés zavarta.
A vezetés a Goethe múzeumtól indult, megtekintettük a régi Rathaust és az előtte elterülő Marktplatzot, körülötte taláható régi épületekkel, majd a könyvtáron keresztül a hercegi palotához jutottunk. Kívülről megnéztük az Anna Amália weimari hercegnő által alapított Anna Amália Hercegnő könyvtárat, ezután a hercegség angol-kertjébe mentünk. Itt megnéztünk egy műromot, melyet csak az "angol-kertség" kedvéért építtettek, és egy igazit is, ami a régi városfal része volt (ld Dittivel lent). Azt is megtudtuk, hogy a II. VH után Türingiát eredetileg a szövetségesek kapták, és csak később cserélték el Nyugat-Berlinre. Megnéztük Liszt Ferenc házát, ahol Carl Alexander hercegésge alatt lakott, valamint J. S. Bach házát is, melynek csak homlokzata áll. Ditti nagy örömére a Bauhaus egytem bauhaus stílusú épületét is megtekintettük, belülről is. Az aulában egy eredeti Rodin szobor található (velem együtt, ld lent). Megnéztük azt az operát, ahol a Weimari Köztársaságot kikiáltották (a Weimari Köztársaság csak kikiáltásának helye miatt weimari, egyébként a város a semmilyen más szerepet nem játszott a működésben), majd Schiller szülőházának megtekintésével befejeződött a túra, de nem volt időnk pihenésre, a program a Goethe-Múzeumban folytatódott tovább.
A múzeum Goethe háza mellé épült, modern épület, de kívülről semmi nem látszik belőle. A vezetőnk egy nagyon közvetlen idős bácsi lett, aki viszonylag szép németséggel és könnyed interaktív stílusban, ugyanakkor Goethét komolyan véve vezetett minket körbe. Nem csak Goethe személyes tárgyait és kéziratait láthattuk, rengeteg darab volt különféle gyűjteményeiből, róla készült szobrok, festmények és még a koporsójának a kulcsa is gyarapították a kiállítást. A másfélórás vezetés során nem lépük át egyszer sem Goethe házának küszöbét, ez a végére maradt. Itt a vezetést ránk bízták, iPod-ot adtak mindenkinek, amin angol és német nyelvű audio guide volt a ház minden szobájához. Az épületet ajándékba kapta a hercegtől, hogy a belvárosban is legyen egy háza. A kétszintes ház egy luxus parasztház benyomását kelti, a középső udvart a felső szinten a Goethe által tervezett árkád ívelte át, de számos egyéb változtatást is eszközölt a korábban átlagos épületen, főleg az itáliai, római kori előképek mintájára. Az épület minden szobája egyedi, és az audio guide szerint mindegyik bírt valamilyen egyedi funkcióval is. A házhoz hatalmas kert tartozik, ahol botanikai vizsgálatait végezte, és itt is tartott pár gyűjteményt, ezt azonban a csúfos időjárás miatt nem tudtuk megnézni.
A kirándulás végén két órányi szabadidőnk volt, melyet egy rövid séta után éttermezéssel töltöttünk. A belvárosban egy nagyon jó, Firenze Pizza & Pasta (e amore) névre keresztelt olasz éttermet találtunk, ahol egy fél méter átmérőjű pizzát rendeltünk, szalámis-sonkás feltéttel. A maradék pizza alkotja majd vacsoránkat, de az sem kizárt, hogy reggelire is marad belőle, egyelőre nem vagyunk nagyon éhesek...
