A Feldschlößchen drezda egyetlen sörgyára, rengeteg-féle sört gyártanak, kezdve a nálunk Kőbányai szintű Felsenkellertől a licensz alapján gyártott Holstenig, ezen kívül még jónéhány fajta sört forgalmaznak szász svájcban. A lelkes helyi túravezető bemutatta a sörgyártás minden lépését, és megosztott néhány egyéb információt is, amit nem tudtam, hogy például, hogy az export sör tartósabb, és eredetileg nagyobb alkohol és kisebb cukortartalma volt, mint a helyi csapolásra szántnak, a barna sör pedig hosszabb ideig történő hevítés miatt nyeri el barna színét...
A gyárlátogatás után a sörgyár kocsmájába vezettek minket, ahol virsli, kolbász, kenyér, és fűszeres túró várt minket, és egy órán keresztül korlátlan mennyiségű világos és barna sört fogyaszthattunk.
A jó sörözés után egyedül továbbmentem a Café Lingua nevű rendezvényre (Dittinek a másnapi tárgyára kellett készülnie), ami ezen a héten a Stilbruch nevezetű szürreális kávéházban kapott helyet. Mivel a szervezők elfelejtették a házszámot jól feltüntetni, egy egész kis csapat gyülemlett fel a helyet keresve, amit végül a telefonom megtalált. A keresésben összekovácsolódott, három lengyel lányból, egy törökből, egy internacionális bantu négerből, és egy afgánból álló csoport egy helyre ült a kocsmában is, később egy libanoni srác is csatlakozott hozzánk. Ezúttal is értékes információkkal (többek között soha nem hallott drezdai angol nyelvű mesterképzések) lettem gazdagabb. Hazafelé megbeszéltük, hogy másnap találkozunk az olasz bulin (amire végül nem mentem el).
