Ma az általános eligazítás után a karok egybegyűjtötték nemzetközi diákjaikat. Én a villanykart hirdető poszterhez mentem, 70 másik diákkal együtt, ahol kis adminisztráció után megismertük mentorainkat. A három mentor három csoportra osztotta a népséget, majd elindultunk a kampusz-túrára. Elsőnek az angol nyelvű indult, én természetesen ezzel tartottam, már csak azért is, mert arra gondoltam, hogy a többi Nanoelectronic System diák is ezt a túrát választja. Sejtésem beigazolódott, már a körút elején kialakult a 8 fős grupp, azokból, akik a fenti képzésre jelentkeztek. A társaság elég vegyes: egy kolumbiai, két indiai (köztük egy családanya), két kínai, egy spanyol, egy drezdai születésű ír, valamint egy magyar, én. A legfontosabb épületek megtekintése után egy ismerkedős játék következett, majd a Nanoelektronikásokkal ebédelni mentünk, a többiek pedig haza. Az írrel hamar megtaláltuk a közös hangot, annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy elhagytuk a többieket ebéd közben, de mivel nálunk összpontosult az összes telefonszám és mi tudtuk hova kell menni, ezért a többiekre bíztuk, hogy ránk találjanak. Egy órakor egy újabb eligazítás kezdődött a Barkhausen épület útvesztőiben, ezúttal csak az elsőéves Nanoelectronic Systems hallgatóknak. Megtudtuk, hogy vagy 30 félvezetőipari céggel dolgoznak együtt, majdnem 500 négyzetméternyi gyártóterülettel rendelkeznek, és hogy évenként 30 millió euró támogatásban részesülnek ezektől a cégektől. Németország harmadik legjobb egyeteme az aacheni és a müncheni után. Elmondták a képzés történetét és játszottunk pár ismerkedős játékot. Már csak az órarend ismertetése, az első heti programok bemutatása egy újabb ajándékcsomag és pár órányi egyéb információ, valamint az épület hatalmas útvesztői választottak el attól, hogy hazajöhessek.
Holnap LEGO-zunk, már alig várom:D
