Ditti és Andris drezdai kalandjai

A hétvégén Berny-vel, Milánnal és Xavival Hannoverbe utazutnk megnézni a CeBIT nevezetű hatalmas informatikai show-t. A kockafesztivál minden évben Hannoverben kerül megrendezésre 450 000(!) négyzetméteren, és a világ legnagyobb és leginternacionálisabb ilyen jellegű show-ja. Akkora, hogy a Messe területén belül menetrendszerinti buszok járnak! Az 1970 óta létező kiállítás neve a Centrum für Büroautomation, Informationstechnologie und Telekommunikation kezdőbetűiből áll össze, és ebben az évben csaknem egymillió látogatója volt.

Miután mindegyikünknek sikerült egy-egy ingyenjegyet szereznie az internetről, kinéztük a vonatot, ami Hannoverbe szállít minket. A vonat szombaton 7:17-kor indult és több mint öt órára és két átszállásra volt szükség a megérkezéshez. Hannoverben találkoztunk Ivánnal, Milán szintén szerb ismerősével, majd rögtön a Messére siettünk. Belevettük magunkat a tömegbe, és csoportban bejártuk az érdekes kiállítókat. A nagy elvárások nem teljesültek, a kiállítók között nem találtunk meg minden számunkra érdekeset, akik pedig kint voltak, nem hozták el legújabb fejlesztéseiket. Mire bejártuk az egész kiállítást, igencsak elfáradtunk, felültünk az egyik buszra, ami a kiállítás elejére szállított vissza minket.

Ezután a szállás felé vettük az irányt, szerencsére a kiállítás szervezői annyira előzékenyek voltak, hogy a jegyhez napi bérletet is mellékeltek a hannoveri közlekedéshez, így gond nélkül eljutottunk Bed’n’budget szállásunkra. Egy 12 fős tömegszálláson foglaltunk le 5 ágyat, a szállás nagyon kulturált volt. A kényelmes, nem nyikorgós emeletes ágyakhoz tartozott külön zárható szekrény, a fürdő is jól nézett ki, és törülközőt is adtak. Lehetőségünk volt egy jól felszerelt konyha használatára és a földszinten egy tágas közösségi tér is helyet kapott. Miután lepakoltunk, a belváros felé vettük az irányt. 

A telefonomra letöltött tourguide sem tudott komolyabb látnivalót kínálni a Kröpcke tér híres zöld Kröpcke-óráján kívül, a széllel kísért heves esőzésben pedig ez is bőven elég volt. Ezért a B tervhez folyamodtunk, és egy olyan helyet kerestünk, ahol sörhöz és vacsorához juthatunk. Véletlenül megtaláltuk Hannover egyik legjobb helyét, a Brauhaus Ernst Augustot, ahol megvacsoráztunk és ittunk pár korsót a helyi specialitásból, a Hanöverisch házisörből. Ezután továbbálltunk a The Irish Pub nevű irish pubba, ami a jó ír sörökről és a német nyelv teljes ignorálásáról híres. Ittunk cidert, ale-t és stoutot, valamint kipróbáltam a Guinness & Port koktélt. Iván az esti vonattal hazament, mivel viszonylag közel lakott Hannoverhez, mi pedig a jó nevű Jack the Ripper bárba mentünk, ahol házi cidert ittunk.

Másnap eleredt a hó is, úgyhogy a Herrenhausen Garten megtekintését kb 20 évvel elhalasztottuk és a korai kelés helyett inkább a hosszú alvást választottuk. Bementünk a Hauptbahnhofhoz ebédelni és megnéztük a Bahnhofstraßét, az egyetlen olyan utcát a belvárosban, ahol a város szétbombázása után nem bevásárlóközpontot építettek, hanem visszaállították a házakat eredeti állapotukba. Felültünk a vonatra, hogy ismét végigszenvedjük az ötórás utat. Drezda főpályaudvarán találkoztunk Ditti szüleivel, akik előttünk 3 perccel érkeztek meg autóval Budapestről, de ez már egy másik történet.