Ditti és Andris drezdai kalandjai

Spanyol barátunk Berny vasárnap visszautazott hazájába, ezért csütörtökön búcsúbulit szervezett egy drezdai spanyol bárba. Kb 15 ember volt jelen, ezek nagy része spanyol volt, de ismertünk pár embert korábbról.

Aznap este egy flamenco együttes is fellépett a helyen, így a beszélgetés a koncert idejére megszakadt és mindenki az együttesre koncentrált. Az énekesből, gitárosból, basszusgitárosból és három ritmustapsolóból álló együttes az eredeti flamencót néha jazz-es hangzásokkal és szokatlan szövegekkel tarkította (az egyik szám például arról szólt, hogy az énekes az ebayen biciklit vett majd később eladta...), mindenki nagyon élvezte az előadást. 

Mindenkitől elbúcsúztunk akit ismertünk, de nagyon reméljük, hogy nem ez az utolsó alkalom, hogy találkozunk velük..

Kedden elmentünk Moritzburgba, hogy megnézzük a vadészkastélyt, annak ellenére, hogy a prospektusban és az interneten is ellenőriztük a nyitvatartást, nem tudtunk bemenni megnézni belülről. Így is nagyon szép volt, körbejártuk minden oldalról és megnéztük a hátsó kertrészt is. András odasettenkedett a ludak közelébe is. Hazafele megálltunk Radebeul-ban, ahol Karl-May háza található, manapság múzeumként van berendezve, apa kedvenc gyerekkori könyve a Winnetou, úgyhogy nagyon élvezte a kiállítást. Megebédeltünk a menzán és bevásároltunk a Kauflandban.

Szerda reggel kiástuk a Seat-ot a hó alól és elmentünk az utánfutó bérlő helyre, ahol ismét szereztünk 6 €-ért egy utánfutót, ráadásul egy nagyobb ponyvás változatot kaptunk a havazás miatt, sőt a bácsi a saját gurtnijait is odaadta kölcsönbe. Sikeresen felcsatoltuk, szerencsére már könnyebben működött a csatlakozás, nem költözött vissza a pók. :) Itthon lecipeltük a mosógépet és elindultunk a célállomás felé. Szerencsére a család, aki megvette a mosógépet, nem lakott nagyon messze tőlünk, így 10 perc alatt már ott is voltunk. Felkészültünk a nagy menetre, ugyanis a harmadik emeletre kellett felcipelnünk a gépet, de már annyira összeszokott munkásokká váltunk, hogy egy pihenővel megoldottuk a felmenetelt. :D Átadtuk a mosógépet és megkaptuk a 150 €-t, mindenki nagyon boldog volt, megcsináltuk! Rögtön vissza is vittük az utánfutót, otthon kipihentük a fáradalmakat és főztünk finom ebédet. Délután elmentünk a Bautzner Straße-i Stázi börtönmúzeumba, elég megrázó volt. Ezután éles kontrasztként megnéztük a Gläserne manufakturt, majd autókáztunk egyet a kivilágított belvárosban.

Másnap reggel korán felkeltünk, András egyetemre ment, mi pedig mindent lehordtunk a kocsiba, teljesen tele lett a kombi, úgyhogy nagyon hálásak vagyunk a segítségért, mert biztosan nem fértünk volna be. Összességében igen jól éreztük magunkat mind, apát nagyon meglepte a változás, mostmár a saját szemével is tapasztalhatta, amiket meséltünk. Köszönjük, hogy segítettetek a mosógép eladásában és a hazaköltözésben, nélkületek egyik sem ment volna! :) A hazaút elég nehéznek bizonyult, de sikerült épségben hazaérkezni, nagyon örültünk mindketten, hogy itt voltatok! :)